Egy könyv, ami 500 oldal...
Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy sikeresen beleválasztottam egy izgalmas kis olvasmányba rögtön az elején. :) A kihívás első pontja szerint olvass el egy olyan könyvet mely 500 oldal. Nos, ebből egy elég nagyszabású körkérdést csináltam, és több facebook csoportban is meginterjúvoltam az embereket. Többen ajánlották az úgymond klasszikusnak számító Trónk Harcát, Harry Pottert és egyebeket, azonban az ajánlottak nagy részét már vagy olvastam, vagy olyan volt, melyet nem igazán vágytam elolvasni, mert a tudomásomra jutott információ szerint nem volt az én világom. A végső menetbe 8 könyv került, melyből egy random szám generátorral választottam ki ezt. Igaz nem teljes 500 oldal, de annál súlyosabb. Szóval amiről most itt szó lesz, az nem más mint:
Gillian Flynn: Holtodiglan
"Van abban valami nyugtalanító, ha az ember felidéz egy szívet melengető emléket, és közben fagyos hidegség tölti el."
Bevallom őszintén, erről a történetről első körben egy film kapcsán hallottam, mely sokak számára ismerős lehet. Tudni kell rólam, hogy Szirmai Gergő úr filmes kritikáit előszeretettel csodálom, így hát mikor áradozva beszélt erről a műről, éreztem, hogy nekem bizony muszáj egyszer megnéznem. Igaz, már régóta szemezek vele, azonban ezidáig még nem sikerült elmerülnöm benne. Hogy miért?
Hát első körben talán azért, mert Benny fiú (Ben Affleck) nem éppen a kedvenc színészem, és bár tudom hogy itt élete szerepét játssza, valahogy nem vitt rá a lélek. Hozzáteszem, a karácsonyi nagy punnyadásban a kedvesem megszerezte a filmet és ő teljesen a megszállottjává vált, azonban engem épp jobban lekötött minden más, mint hogy vele együtt megnézzem. Aztán ráakadtam valahogy erre a 2015-ös kihívásra és talán az egyik ismerősöm ajánlotta, hogy el kellene olvasnom. Oké, egyértelmű volt, hogy beleteszem a könyvek közé. Ha nem itt, akkor máshol kerestem volna neki helyet, azonban a szerencse mellém állt, vagy inkább mellé, így most rögtön az első körben tehettem a magamévá. :)
Nick és Amy egy átlagos házaspár. Éppen az ötödik házassági évfordulójukra készülnek, azonban ezt a "meghitt" ünnepet megzavarja a feleség váratlan eltűnése. Nick kétségbeesetten hívja a rendőrséget, majd kezdetét veszi a nyomozás az eltűnt nő után. Eközben persze bepillantást nyerhetünk kettejük nem éppen idilli kapcsolatába is. Hogy hogyan is élhet két teljesen különböző ember egymás mellett, hogy hogyan is változhat a kezdeti szerelem gyűlöletté? A történet kettejük kapcsolatát meséli el két szemszögre bontva és azt kell mondjam, a kivitelezés zseniális.
Itt szeretném leszögezni, hogy első kanyarban nagyon Amy-t akartam utálni. Hiszen egy számító, rideg, gyilkos ribanc - és persze ez el is hangzik a könyvben nem egyszer - azonban ahogy olvastam a sorokat, voltak olyan állomások és érzések az életében, amelyekkel egyet tudok érteni. A kivitelezés zseniális, és a napló bejegyzések mind-mind közelebb visznek ahhoz, a szereplőinket megismerjük. És végre olyan szereplőket kaphatunk, akik egyáltalán nem tökéletesek! Mert Nicknek és Amynek ugyanúgy rengeteg hibája van, és talán pont ez az, ami miatt annyira könnyű beleélni magunkat a történetbe.
Persze a sorokat olvasva, Amy érzéseit ismerve, és látva közte és a köztem fellelhető aprócska hasonlóságokat, voltak percek, mikor elgondolkodtam azon, hogy ez az egyezőség mennyire abszurd, és hogy vajon az őrület szikrája bennem is bennem van-e. Nos, megnyugtatok mindenkit, nem bírnék sem ölni, sem eljátszani a saját halálomat ezt pedig a férjemre kenni, azonban megértettem ennek az egésznek a miértjét. Hiszen nehéz lehet ekkora elvárások alatt élni, nevelkedni, úgy, hogy a szülők rendezik az életedet, és kényszerítenek rád egy olyan maszkot, mely nem te vagy. És bár már a gyermek Amynek is vannak hibái, és tesz olyan dolgokat, melyek deviánssá teszik, ez a későbbiek folyamán, felnőttként sem változik.
Bevallom, engem nagyon elgondolkodtatott.
Na nem az, hogy valaki hogyan lehet ennyire bosszúra éhes, hanem, hogy valakinek a fejében hogyan születhet meg egy ennyire aprólékosan kitervelt, tökéletes terv, és hogy valaki hogyan akarhatja más életét ily mértékben tönkre tenni. És talán ez volt az a pont, mikor rájöttem arra, hogy akármennyire is nagyok voltak vele szemben az elvárások, akármennyire is lehetett szánni életének bizonyos történései miatt, én soha nem leszek hozzá hasonló. Soha nem tudnék másnak fájdalmat okozni, életeket tönkre tenni, vagy épp a társadalom perifériájára sodorni azt, aki egy kicsit is megbántott.
Igazából sok mindent tudnék még írni erről a könyvről, azonban a túlzott spoilerezés elkerülése végett, inkább nem teszem! Olvassátok el, és a kommentek között szívesen vitatom meg a tapasztalataimat veletek, immár visszafogottság nélkül! :)
Ajánlom: Azoknak, akik kedvelik az izgalmas olvasmányokat, akik bírják az E/1-es szemléletet. Azoknak, akik egy kicsit bele akarnak látni valaki fejébe, és nem félnek az ott található őrülettől. Azoknak akik zseniálisnak és csodálatosnak találják az emberi elmét és fantáziát. És persze neked, ha majd 500 oldalt szeretnél végig izgulni! :)
Vigyázat, a következő sorok spoilert tartalmazhatnak!
Itt szeretném leszögezni, hogy első kanyarban nagyon Amy-t akartam utálni. Hiszen egy számító, rideg, gyilkos ribanc - és persze ez el is hangzik a könyvben nem egyszer - azonban ahogy olvastam a sorokat, voltak olyan állomások és érzések az életében, amelyekkel egyet tudok érteni. A kivitelezés zseniális, és a napló bejegyzések mind-mind közelebb visznek ahhoz, a szereplőinket megismerjük. És végre olyan szereplőket kaphatunk, akik egyáltalán nem tökéletesek! Mert Nicknek és Amynek ugyanúgy rengeteg hibája van, és talán pont ez az, ami miatt annyira könnyű beleélni magunkat a történetbe.
Persze a sorokat olvasva, Amy érzéseit ismerve, és látva közte és a köztem fellelhető aprócska hasonlóságokat, voltak percek, mikor elgondolkodtam azon, hogy ez az egyezőség mennyire abszurd, és hogy vajon az őrület szikrája bennem is bennem van-e. Nos, megnyugtatok mindenkit, nem bírnék sem ölni, sem eljátszani a saját halálomat ezt pedig a férjemre kenni, azonban megértettem ennek az egésznek a miértjét. Hiszen nehéz lehet ekkora elvárások alatt élni, nevelkedni, úgy, hogy a szülők rendezik az életedet, és kényszerítenek rád egy olyan maszkot, mely nem te vagy. És bár már a gyermek Amynek is vannak hibái, és tesz olyan dolgokat, melyek deviánssá teszik, ez a későbbiek folyamán, felnőttként sem változik.
Bevallom, engem nagyon elgondolkodtatott.
Na nem az, hogy valaki hogyan lehet ennyire bosszúra éhes, hanem, hogy valakinek a fejében hogyan születhet meg egy ennyire aprólékosan kitervelt, tökéletes terv, és hogy valaki hogyan akarhatja más életét ily mértékben tönkre tenni. És talán ez volt az a pont, mikor rájöttem arra, hogy akármennyire is nagyok voltak vele szemben az elvárások, akármennyire is lehetett szánni életének bizonyos történései miatt, én soha nem leszek hozzá hasonló. Soha nem tudnék másnak fájdalmat okozni, életeket tönkre tenni, vagy épp a társadalom perifériájára sodorni azt, aki egy kicsit is megbántott.
Igazából sok mindent tudnék még írni erről a könyvről, azonban a túlzott spoilerezés elkerülése végett, inkább nem teszem! Olvassátok el, és a kommentek között szívesen vitatom meg a tapasztalataimat veletek, immár visszafogottság nélkül! :)
Ajánlom: Azoknak, akik kedvelik az izgalmas olvasmányokat, akik bírják az E/1-es szemléletet. Azoknak, akik egy kicsit bele akarnak látni valaki fejébe, és nem félnek az ott található őrülettől. Azoknak akik zseniálisnak és csodálatosnak találják az emberi elmét és fantáziát. És persze neked, ha majd 500 oldalt szeretnél végig izgulni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése