2. Khyira

Egy klasszikus romantikus könyv

Jane Austen - Értelem és érzelem 

"...Vajon meddig foglak siratni? Mikor érzem másutt otthon magam? Ó boldog, boldog ház, ha tudnád, mennyire szenvedek most, midőn a e helyről tekintek reád, ahonnan talán soha többé nem láthatlak! És ti, kedves, meghitt fák! De hisz ti maradtok, nem változtok. Egyetlen levél sem hullik le, amiért mi elköltözünk, egyetlen ág sem lesz élettelen, habár mi többé nem szemlélhetjük. Nem; te ugyanilyenek maradtok, s nem tudjátok, mily örömöt, mily bánatot okoztok; érzéketlenek vagytok azoknak minden változása iránt, akik árnyatokban bolyonganak! De aki itt marad, vajon örömét leli-e bennetek?.."

A második választott könyvem, és bevallom, nem ezt akartam eredetileg olvasni. Már egy ideje szemeztem  a Büszkeség és balítélettel, azonban a csajok beelőztek ezzel. Na nem mintha nem beszéltük volna meg, hogy nyugodtan olvashatjuk ugyanazokat, én mégis szerettem volna különcködni. :) Klasszikus romantikusból, amiket ismertem, már mindet kipipáltam, és igazából első kanyarban talán az Üvöltő szelek, vagy a Jane Eyre volt ami beugrott még, de már azok is pipáltak a listámon. Így hát kedves Kertész Kingának hála bukkantam rá erre.
Ami először is megfogott benne, az ez a borító. Lehet hogy nekem van csak kattanásom ezzel kapcsolatosan, de annyira szép és lágy az egész... egyszerűen a szemem issza a látványt. A szín harmonizál és minden annyira finoman tökéletes, hogy még az sem zavart, hogy csak 230 oldalon kell magam átrágnom.
Az alap történet szerintem nem túl eredeti, de hát ha azt vesszük, hogy manapság a filmek is valami klasszikust dolgoznak át, megbocsátom ezt, hiszen ez is alapja lehetett sok-sok szerelmes történetnek. ^^

Történetünk főhőse Margaret, Elinor és Marianne Dashwood, akiknek az apjuk nem olyan régen halt meg. Mivel anyjuk a második feleség, és Mr. Dashwoodnak rajtuk kívül még volt egy fia, minden vagyona a fiúra száll, a hölgyek pedig pénz nélkül maradnak. Életük nem túl egyszerű, és csak féltestvérük(John) és annak felesége(Fanny) segítségére támaszkodhatnak, aki természetesen nem igazán óhajtja őket támogatni. Időközben megismerjük Edwardot, aki Fanny testvére. Elinor és Edward között vonzalom alakul ki, azonban a románc már az elején is lehetetlen, hiszen a férfit gazdag nő oldalán szeretné látni a családja. Eközben természetesen a hölgyek új otthont keresnek, és a költözés lehetősége meg is érkezik hála John Middleton-nak, aki Fanny gazdag unokatestvére, és aki egy birtokot (Bartonban), na meg egy hozzá tartozó villát ajánl fel  a hölgyek számára. Ezt ők el is fogadják, majd oda is költöznek. Itt ismerkedhetünk meg még több szereplővel, többek között Brandon ezredessel is, aki első látásra beleszeret Marienne-be. Természetesen az ő szerelmük sem lehetséges, sőt, igazából az ezredes szerelme abszolút egyoldalú, hiszen jóval idősebb a fiatal lánynál.
Miután berendezkedik mindenki, és végre a környéket is felfedezik, egy esős délután Marianne a szakadó esőben megcsúszik és egy igazán jóképű férfi menti meg szorult helyzetéből. Ő pedig nem más mint Mr. Willoughby, akivel kölcsönösen kialakuló érzelmek azok, melyek magukkal ragadnak. Minden idejüket kettesben töltik, és bár nem mondja ki egyikük sem, mindenki látja a kettejük közötti erős köteléket, és mindenki az eljegyzésükről beszél, na meg arról, hogy Willoughby biztos hogy a feleségének akarja a lányt és titokban már meg is kérte a kezét.
Természetesen ez nem igaz, csak az, hogy kettejük között tökéletes az összhang, így mikor a férfi bejelenti, hogy távozni kénytelen, és valószínűleg többet nem találkozhatnak Marianne teljesen kiborul.
Nem sokkal a férfi távozása után Edward érkezik látogatóba, illetve megjelennek a férfi távozása után Anne és Lucy Steele is, akik Lady Middleton unokatestvérei. A hangulatot Lucy fogja elrontani, aki bevallja Elinornak, hogy Edwarddal már évek óta jegyben járnak, és hogy mennyire szerelmesek egymásba. Elinort teljesen ledöbbenti a hír, hiszen Edward soha egy szóval nem említette hogy menyasszonya van, és a kettejük között kialakult vonzalom sem engedett erre következtetni. Innentől kezdve Elinor próbál barátságos lenni a nővel kapcsolatban, illetve titoktartó, hiszen adott szavát nem szegheti meg.
A hölgyek ezután a telet Londonban töltik, ahol egy bálon összefutnak Willoghby-val is, aki egy hölggyel érkezik. Teljesen ridegen viselkedik Marienne-nel, és a lány először nem érti a férfi viselkedését, majd ezeket a gondolatokat lassan a fájdalom veszi át. Kiborul, magába fordul, és Elinor kénytelen a húga fájdalmával foglalkozni, ezzel is elnyomva a sajátját. Eközben Lucyék meghívást kapnak Edwardékhoz, ahol annak édesanyja megtudja kettejük eljegyzését. Mivel Edward nem szereti a nőt, azonban nem akarja szégyenbe hozni, nem mondja le azt, a határozott kérésre sem, így kitagadják, és az anyja minden vagyonát Edward bátyjára Robertre hagyja.
Közben a hölgyek egy betegség után hazatérnek, ahol Brandon ezredes felajánl egy parókiát Edward számára, hiszen papnak készült. Marienne eközben teljesen felépül, és megtudja hogy Willoghby miért is viselkedett vele úgy, ahogy. Ugyanis betegsége alatt látogatást tett a hölgyeknél, és bocsánatot kér tetteiért. Mivel vagyonát teljesen elvesztette, kénytelen volt egy olyan nőt elvenni, aki vagyonos, még akkor is ha Marienne az akit szeret.
Elinor megbocsát neki, és Marianne is, bár az ő kapcsolata szép lassan megváltozik az ezredessel, aki még mindig rajongva imádja.
Edward nem sokkal később érkezik a birtokra, és mikor megköszöni az aprócska  házat, bevallja Elinornak, hogy 5 évvel ezelőtt jött létre az eljegyzés közte és Lucy között, és hogy csak nem akarta rossz színben feltüntetni a nőt. Bevallja érzéseit, hogy mindig is Elinort szerette, és hogy Lucy hozzáment a bátyjához. Így tehát a két fiatal végre egymásra talál és immár semmi akadálya nincs a házasságuknak.

Nagyon tetszett a könyv, és sajnálom, hogy csak most érkeztem meg ezzel az irománnyal. A leginkább a jellemfejlődés volt az, ami megfogott, mert akit kifejezetten nem kedveltem, az Marienne volt. Számomra túlságosan vad, hisztis, és hangulatembernek volt lefestve, melyet nem minden esetben, és nem hosszú távon tolerálok az életben sem, így hát nem igazán voltam boldog tőle, hogy róla kell több oldalt is olvasnom. Azonban! a Willoghby-val való kapcsolata, a csalódás, melyet átélt felnőtté tette, és megmondom őszintén, mikor kiáll a nővére mellett és számon kéri azért, mert nem a saját érzéseit helyezte előtérbe igazán nagyot nőtt a szemembe. Szimpatikus volt az ezredessel alakuló kapcsolata is, amelyben az elején nem igazán szépen viselkedett, hiszen a férfi nem érdemelte meg azt a bánásmódot, amit a hölgy vele szemben tanúsított, azonban a férfi érzései szép lassan eljutottak a szívéhez.
A kedvencem Elinor volt, aki teljes komolysággal kezelt minden helyzetet, és akkor is felnőtt maradt, és elnyomta az érzéseit, mikor más már valószínűleg ordított volna. Többek között nagyon becsültem a Lucyval való kapcsolata miatt, hogy a nő mellett állt, még akkor is, mikor számára teljesen nyilvánvaló volt annak ártó szándéka.
Összegezve, nagyon tetszett, esős napokon kifejezetten ajánlom! Egész könnyen el lehet olvasni, bár a nyelvezete kicsit nehezebb. Ha kedvelitek az örök romantikát, és hogy még csak egy csókról sem olvashattok, viszont mindent elsöprő érzelmekről igen, akkor a polcotokon a helye ennek a műnek! :)
Ja és film is készült belőle, melyet szintén érdemes megnézni! :)